Narconon Blog

Mi a drog? Milyen károkat okozhat? És ennek ellenére miért használják? A Narconon blogjában az éppen aktuális eseményekről írnak szakértőink.

Egy csipetnyi gondolat, hogy hol is rontjuk el mi szülők

Beküldte Márton Péter
Márton Péter
Super User még nem állította be az életrajzát
A felhasználó jelenleg nincs itt
- hétfő, 08 április 2013 - Uncategorized

Önző gyerekekÖnző gyerekek
forrás: www.petocuri.ro

Sokszor halljuk, hogy a szülők manapság is „megtesznek mindent” a gyerekért, a lehetőségükhöz képest a legjobb ruhákba járatják őket, megkapják a legújabb mobilt, vagy elég zsebpénzt, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben.

Mégis, ez sokszor nem elég.

Hát akkor mi is kell a kölöknek? - merülhet fel a kérdés. Hiszen én mindent megadok neki! Annyit dolgozok, hogy a gyereknek mindene meglegyen! Még a nagy szülő-gyerek beszélgetéseket sem hanyagoltam el, és már évek óta ragaszkodom a közös vacsorákhoz...

A hiba gyakran nem ott van, hogy nem adunk meg mindent a gyereknek, hanem az, hogy mit nem várunk el tőle. Hogy pontosítsak ezt nem is kellene megkövetelni, magától kellene, hogy jönne, hacsak ki nem öljük ezt életük elején.

Hogy mi is ez a misztikus valami? Hát a csere.

Ha valamit kapunk, akkor van egy belső késztetés, hogy adjunk is valami érte. Ez természetes. Így van ez a boltban vásárlásnál, egy a baráti szívességnél, és így van ez a gyerekeknél is.

Születésüktől fogva gondoskodást és szeretetet kapnak, ők ezt viszonozzák is: szeretettel, mosollyal. Kicsit később amikor lemegyünk velük sétálni a parkba, számukra értékes és szép „kincseket” hoznak nekünk, amit mi elfogadunk tőlük, rosszabb esetben viszont rájuk szólunk, hogy ne nyúljanak már mindenhez, és ne hordjanak nekünk ide mindenféle kacatot. Ez nagy hiba, mert a gyermek most éppen valami ajándékot (cserét) akart adni a gondoskodásunkért.

Boldog gyerek

Kicsit később amikor még csak székről érik fel a mosogatót a mosogatásban szeretnének segíteni, de nekünk nagyobb nyűg az, hogy összevizeznek mindent és utána többet takaríthatunk. Leállítjuk őket, elküldjük TV elé, hogy legalább addig se legyenek „láb alatt”. Megint megtörtént, hogy a gyerek segíteni vágyását, a cseréjét vettük semmibe.

2013 04_09-TVnezes

Ha láttunk már olyan családokat, ahol ez megtörtént, akkor szerintem nem nehéz belegondolni abba, hogy ez milyen gyakran ismétlődhet meg, úgy hogy ezt észre sem vesszük. A gyermek az évek alatt teljesen letesz a segítségről, megszokja, hogy semmi cserét nem kell adnia, és mi már csak a végén  kapcsolunk, hogy valami nem stimmel.

Egy szombat késő délután hazaérünk a munkából, vagy a heti nagy bevásárlásból, és ott vár ránk halomban a szennyes, a mosatlan, térdünket veri a lenyíratlan fű, kamasz fiúnk pedig 16 évesen ott döglik a számítógép előtt már vagy 2 napja, és még csak eszébe sem jut segíteni.

 

Ekkor persze fel fog menni a pumpa, zsebpénzmegvonás, gépmegvonás, és hasonló szankciókat helyezünk majd kilátásba, a kamasz meg csak nézi, hogy őse mit túráztatja magát.

Este pedig fáradtan, ledőlve az ágyra zuhanva azon mélázunk, hogy hol is rontottuk el...

2013 04_09-aggodas

De ennél csinálhatnánk rosszabbat is: ha semmit nem csinálunk, és folytatjuk tovább ezt az életvitelt, mint ha az lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Milyen ember válik majd a gyerekből, aki nem ismeri meg a csere fontosságát? Sajnos a Narcononban végzett munkám során gyakran találkozom a válasszal.

0 szavazatok
Címkék: Címkézetlen
A hozzászólást a szerző nem engedélyezte.

©2016. NARCONON Magyarország. Minden jog fenntartva. A Narconon név és szimbólum bejegyzett védjegyek és szolgáltatási jegyek, amelyek az Association for Better Living and Education International (Szövetség a Jobb Életért és Oktatásért) tulajdonában vannak. Használatuk annak engedélyével történik.

Weblapunk sütiket (cookies) használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Hogy többet szeretne tudni a sütik használatáról kattintson ide.

Elfogadom a sütik használatát.

EU Cookie Directive Module Information